Medal of Honor

Sokak szerint az afganisztáni krízis változatlan. 2002 márciusának elején az amerikai haderő és a szövetséges afgán kormány felkészített serege támadást indított a Gartez környékén rejtőző tálib és al-Kaida lázadók ellen. Az Anakonda hadművelet alatt több száz turbános lelte halálát, ám a Speciális erők afganisztáni helyzetben jelenleg is zajló helytállásával még nem is számoltuk. A Medal of Honor széria is beáll a sorba, modern hadszínterek kerülnek terítékre ezúttal, egy militarista hangverseny lövedékkel írt szólamaiban.

A Medal of Honor single és multiplayer módját két külön játéként is aposztrofálhatjuk, hiszen míg a kampányért az EALA felel az Unreal Engine 3.0-val körítve, addig a többjátékos üzem egy szakértő gárdára lett bízva, ez pedig a Battlefieldekben utazó DICE, kik hozzák magukkal a környezetrombolásról elhíresült motorjukat, a Frostbite-ot. Látva viszont a helikopteres harcokat, még az Unreal Engine is képes nagyobb terepek mozgatására, részletes karaktermodellek és pazar mellékes külcsínszegmensek mellett, addig a Frostbite-tal tényleg kinyílnak a határok és értelmet nyer a járművezetés. Számíthatunk hát arra, hogy egyfajta Bad Company-szerű, XP-szerzéssel és perkekkel kibővített online móka jelenti majd a játék szavatosságát, így nem kockáztatott az EA némileg beszűkültebb megvalósításban, hanem értő kezekre bízta azt. Ami el is kél, elvégre nem titkoltan a CoD ellen küldik azt csatába. Olyannyira komolyan gondolva a várt sikerre, hogy egy megjelenés előtti béta eszközével finomra is csiszolják azt. A játék esetében elfelejthető hát, hogy a magvas sztorimód mellett csupán adalékként csomagolják az online móduszt, két külön rész, ami együtt adja ki a patinás egészet.